2011. március 27., vasárnap

Cormack McCarthy: Az Út

  


   Úgy terveztem, hogy nem tartok sorrendet, hanem ahogy esik, úgy puffan alapon, ami a kezem ügyébe kerül, azt kapom elő, és arról beszélek, azaz írok! Igazából esélytelen is lenne bármilyen rangsorolás, mivel ezek a művek mind másért, és másért tetszenek! Krisztián barátomtól kaptam kölcsön nem régen Cormack McCarthy könyvét, mely viszonylagos vékonysága ellenére roppant fajsúlyos mű, és 2007.-ben elnyerte a Pulitzer-díjat, hozzáteszem, megérdemelten! A sztori kissé meredek, ám annál sötétebb! Egy utópia a harmadik világégés után életben maradtak küzdelmes mindennapjairól. Egy apa, és kisfia vág keresztül a kipusztult világon, hogy megkeressék és megtalálják azt a legkevesebb dolgot, ami megmaradt, az emberiesség halvány szikráját kutatják. Embertelen körülmények között kénytelenek vándorolni, állandó éhségtől hajtva, fázva, reszketve, állandó rettegéstől űzve a kannibalizmus szintjére visszasüllyedt "emberi" miliőben, egy bevásárlókocsiban tolva csekélyke vagyonukat, miközben hamu hull az égből! Az anya elhagyta őket, öngyilkosságba menekült. Szinte nem is lehet érteni, ezek után az apa honnan vette az energiát, hogy ne adja fel! Nem lehet érteni, és mégis lehet! A saját fia iránt érzett szeretetéből, és a reményből, hogy egyszer még jobbra fordulhatnak a dolgok, és egy jobb világban egy fényesebb jövő várhat a fiúra, és ha rajta múlik, tűzön - vason át eljuttatja oda a fiát. A végét nem mondom el, mert az nem volna ildomos! Csak annyit, hogy nekem kb. három óra hossza kellett, hogy átrágjam magam a hozzávetőlegesen 280 oldalon! Se pisi, se cigi, semmi más szükséglet nem tudott felállítani a karos-székből, hogy félretegyem akárcsak egy pillanatra is, míg ki nem végeztem! Alapmű! Olyannyira, hogy az óta filmen is láttam már, és mondhatom, remekül sikerült DVD-re hegeszteni! A könyvet pedig minap az egyik könyvesboltban meg is vettem, így a közeljövőben Krisztián barátom visszakaphatja a saját példányát! :D
   Remélem, sikerült kedvet csinálnom egy jó kis vasárnap délutáni olvasgatáshoz! Ez volt a nem is igen titkolt cél!

Az én könyvespolcom

Helló mindenki!

   Amikor a Nemde-bárban az eddigi utolsó bejegyzésemet tettem a könyvtár látogatásról, rájöttem, hogy kell készítenem egy másik blogot, mert ott nem fog elférni a kedvenc könyveimről írt bejegyzések tömkelege, és nem is igazán passzol egy füstös, félhomályos virtuális kocsmához a kultúra iránti olthatatlan szomj! Oda más típusú szomjúság való! Ezért hoztam létre ezt a másik blogot, hogy legyen egy megfelelő hely, ahol megoszthatom veletek a gondolataimat az általam alapműveknek tartott művekről, amelyeknek szerintem ott van a helye a könyvespolcokon!  Megállok a polc előtt, leemelek egy-egy kötetet, belelapozgatok, és megpróbálok pár mondatban kedvet ébreszteni ezekhez az igazán jó olvasmányokhoz, melyek számomra, az életemre nézve meghatározóak voltak. Ez tehát az én könyvespolcom, erről szól a történet! :D