Henning Mankell: A Piramis (Wallander első esetei)

   Nem tudom, ki mennyire szereti a krimi műfajt, de én eléggé odáig vagyok érte! Nem olyan rég, ez év elején fedeztem fel a svéd krimik egyik adu ászát, Henning Mankell-t, a Kurt Wallander történetek kiagyalóját! Zseniális! Ez a szó, amely a legjobban visszaadja azt, amit kaptam e könyvektől! A helyszín, a hangulat, a karakterek, főleg Wallander karaktere, profibb nem igen lehetne! Ez  a kötet, amely utoljára jelent meg, az előzményeket taglalja. A történetek kronológiai sorrendet követnek, Együtt halad a szerző az általa létrehozott karakterrel. Nyomon követhetjük Wallander nyomozó kezdeti ballépéseit, és ahogy egyre inkább beérik, egyre jobb nyomozó válik belőle! Aztán ezt a kötetet követően jön sorrendben a többi, amely erre alapoz, bár sajnos, eléggé el nem ítélhető módon a második regényét, a Rigai Kutyákat a mai napig nem fordították le, a többi azért nagyon ott van! Külön-külön is élvezhető, de az idő keret azért összefűzi egybe az egészet! Mindenkinek csak ajánlani tudom! Mint ahogy a BBC által a szerző Wallander-regényeiből vászonra álmodott Wallander-sorozatot is, melyhez nem kisebb angol színészt sikerült találni, mint Kenneth Branagh, az egykori Shakespeare művek adaptációjinak kivitelezőjét, aki oly élethűen formálja karakterét, hogy amióta megláttam a Szent Iván Éji Gyilkosságok című részt, el sem tudok képzelni magam előtt nála hitelesebb Kurt Wallander karaktert!  Jó olvasást! A svéd krimikhez még visszatérek majd egy másik szerző méltán híres trilógiájával  kapcsolatban! :D

George Orwell: 1984

Helló mindenki! 

   Na, egy igazi klasszikus akadt most a kezembe, ha már a diktatórikus - utópisztikus kategóriánál tartunk! George Orwell műve volt az alapkő, amely 1948-ban íródott. Csak az évszámot kellett felcserélni, és kész is van! De lehetne a címe 2011 is, mert semmi sem változott lényegében! Ma is aktuális, amit leírt Orwell bácsi! A mai napig vannak diktatórikus, népbutító, elnyomó hatalmak, melyek Nagy Testvérként "vigyázzák" úgymond a Rend-et! Ha valaki pofázni mer, vagy ellenszegül, már nyílik is a 101-es szoba ajtaja, ahol garantáltan a legbensőbb félelmeddel nézhetsz farkasszemet! Megtörnek, mint pap az ostyát! A legbrutálisabb mondat a könyvben, amely lényegében az egész rendszert jelképezi, amit O'Brien mondott : "Ha el akarod képzelni a jövőt, képzelj el egy csizmát, amely örökké egy emberi arcon tapos." Azt hiszem, felesleges folytatni az elemzést! Ez az egy mondat magába süríti minden valaha volt, és jelenleg is létező diktatórikus Hatalom hozzáállását az általa elnyomott néphez! A könyvből készült film, amelyben Richard Burton játssza O'Brien-t, az olvasd el - nézd meg kategóriában telitalálat! 10/10! Mindenképp ajánlom mindenki figyelmébe a könyvvel együtt! De előbb a könyvet olvasd el! További kellemes szombat délutánt! :D

Takami Kósun: Battle Royal, avagy "Van rosszabb az iskolánál!"

   Helló mindenki!

Mostanában nem volt túl sok időm,, így kicsit le vagyok maradva a könyv ismertetésben! Ígérem, igyekszem bepótolni a lemaradást, és olyan könyveket választani, amelyek mintegy mérföldkőként szerepelnek a repertoáromban, avagy a könyvespolcomon! :) A következő kötet, amely a kezembe akadt, egy japán író szellemi terméke, mely amellett, hogy igen érdekes témájú, még lenyűgöző stílusával is magával ragad! Takami Kósun Battle Royal című regénye ez, mely most a kezembe akadt a polcról! Nem nevezhető éppen szépirodalomnak, bár megtalálhatók benne ennek a műfajnak az elemei is! Inkább politikai thrillerként állná meg a helyét! Adott egy távol-keleti diktatórikus köztársaság, amelyben évente többször is megrendeznek egy bizonyos programot, melynek célja nem más, minthogy általános iskolai osztályokat kiválasztva, őket egy szigetre letéve, olyan konfliktus helyzetbe helyezzenek, ahonnan nincs menekvés, csak egy módon, vagy győzöl, vagy meghalsz! Mindenki kap egy alapcsomagot, némi kenyeret, vizet, és egy fegyvert, amely bármi lehet az egyszerű étkezési villától az Ingram Mac 10-es gépfegyverig, és innentől az illetőt teljesen magára utalva, a túlélésre kényszerítik! Plusz, hogy biztosítsák a folyamatos cselekvés sorozatot, egy távirányítós nyakörvet is kapnak, melyben detonátor serkenti mozgásra, és állandó helyváltoztatásra az úgy nevezett "játékosokat". Mindemellett szigorú társadalom kritika is a regény, mely megmutatja egy efféle diktatórikus államforma előnyeit, de leginkább hátrányait az egyénieskedéssel szemben! Vannak, akik beszállnak a játékba csak úgy, puszta élvezetből, vannak, akik azért, hogy inkább ők öljenek, mintsem holtan végezzék, és vannak, akik azon ügyködnek, hogy kikerüljék a céltalannak tűnő öldöklést, és megszökjenek a szigetről, amilyen módon csak lehetséges! Az idő fogy, ahogy a játékosok száma is egyre csökken! Elszabadul a paranoia rettegett démona, ki kiben bízhat egykori osztálytársai, barátai között! A regény megosztotta a japán társadalmat. Jó darabig nem is engedték megjelenni! De miután mégis megjelent, egyből toplista vezetőként foglalta el az őt megillető helyet! A belőle készült filmet is megéri megnézni legalább kétszer, de lehet többször is! Kellemes szombat délutáni olvasgatást nektek! :D

John Steinbeck: Egerek és emberek

Helló mindenki!

   A következő könyv, ami a kezembe került a könyvespolcomról viszont igazi alapmű! Minden olvasni szerető ember könyvespolcán ott a helye! A szerző egyik korai műve ez, mely nagy sikert hozott számára. Két ember sorsa fonódik össze benne szinte elválaszthatatlanul. George és Lennie idény munkások, akik egyik tanyától a másikig járják az utat a kaliforniai égen tűző nap sugarai alatt. Lennie nagydarab, félkegyelmű óriás, akire George vigyáz, és istápol. Közösen egy álmot kergetnek, amit George-nak szinte napról-napra el kell mesélnie, hiszen Lennie mindig elfelejti, hogy majd addig dolgoznak, amíg össze nem jön egy kisebb farm ára, ahol együtt élnek boldogan, tengeri nyulakat, kiskutyákat és hasonló aranyos kis állatokat nevelve. Ez azonban csak álom marad, mivel Lennie-nek van egy igen rossz szokása. Nem tudva, mekkora természetes erővel rendelkezik, minden kis szőrös állatkát, amelyeket szeret simogatni, halálra gyötör egy kis idő elteltével. Így van, amikor menekülniük kell egy-egy gazdaságból, mivel az emberek félnek a félkegyelmű óriástól. Így vetődnek el egy újabb farmra, ahol aratáshoz fogadják fel őket. A többi munkás megkedveli őket, csak a gazda fia, illetve az ő fehérmájú, ifjú hitvese, aki szemet vet Lennie-re az, aki miatt újfent viharfelhők tornyosulnak Lennie, és George feje fölött, és ez kijelöli számukra azt a végzetes útirányt, amely a végzetbe sodorja kettejük régi barátságát. A regényből több filmváltozat is készült. Nekem személyes kedvencem az, amelyikben Gary Sinise és John Malkovich játsza a főszerepet. Számomra ez a változat áll legközelebb a regény olvasása közben a szemem előtt filmként pergő történethez. Az "olvasd el - nézd meg!" kategóriában 100 %-os találat! De először mindenképp a könyvet vegyétek elő, és csak aztán nézzétek meg a filmet! Ez nem egy vastag mű, szerintem egy laza hétvége alatt el lehet olvasni elejétől a végéig (Igazából addig le se lehet tenni!). 

Kellemes olvasást! :D

Ken Follett: Az Idők Végezetéig

Helló mindenki!

   A következő könyv nem is annyira alapmű, viszont azért említésre méltó, mint a Katedrális folytatása! A cselekmény pár száz évvel később játszódik, a szereplők a katedrálisban meglévő karakterek leszármazottai. Ám a történet tulajdonképpen szinte ugyanaz, megspékelve a Fekete Halálnak nevezett pestis járvánnyal való küzdéssel. A kingsbride-i perjelség már szépen kifejlődött várossá nőtte ki magát. Kereskedő céhek szövetsége irányítja a várost az Egyház jelenlegi vezetőivel karöltve, vagy időnként egymásnak ellentmondva. Ez is szép vastag könyv, csuklófárasztó! Egyszer érdemes elolvasni azért, bár a számomra nem tudott sok újat nyújtani! De azért a cselekmények ugyanúgy pörögnek, szerelmek, árulás, cselszövés, az Egyház visszásságai itt is megmutatkoznak. Szóval ki-ki ahogy gondolja, odaszegezheti magát a fotelhez, és elolvashatja. Kellemes olvasást! :D

Ken Follett: A Katedrális

Helló mindenki!

   Eredetileg vasárnap akartam írni ide a könyvespolcos blogomra, de unatkoztam, és úgy döntöttem, jó lesz az ma is! Meglehet, holnap is írok majd! Annyi jó könyv van, hogy az csak na! Mindig van miről írni! Most épp ez a Ken Follett regény esett a kezem ügyébe! Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy szerintem ez a műve a legjobb! Tökéletesen kidolgozott, precíz történetvezetés, profin kidolgozott karrakterek, és a történelmi háttér alaposabbnál is alaposabb ismerete teszi ezt a könyvet letehetetlenné! :) Olvastam Ken Follett-től sok könyvet, és jó írónak tartom, de a többi könyvéhez viszonyítva azt kell írjam, hogy ha nem írna mást, csak történelmi jellegű könyveket, ilyeneket, mint ez, az sem lenne túl nagy baj! Szerintem ez lehetne a főprofilja! A történet maga Angliának egy sötét, és zavaros hátterű időszakáról szól, mely az Anarchia néven ismert. A XII. században, 1138-ban indul a történet, és negyven évet ölel fel, melynek központjában a kingsbridge-i katedrális felépítése áll, ám a háttérben mindaz megtalálható, amely történelmileg hitelessé teszi! Háborúk, viszályok, árulás, szerelem, az Egyház görbe és egyenes tükrében megmutatkozó karakterek, gyilkosság, vérontás, testvérgyűlölet, és egyéb nyalánkságok! Egyszóval minden adott, hogy jó időre a fotelhoz szegezzen! :D Tamás építőmester nagy álma, hogy egyszer építhessen egy katedrálist, nehéz körülmények között, nevelt fia János fia János hathatós közreműködésével, megvalósulni látszik, amikor leég a kingsbridge-i perjelség régi katedrálisa. Így talál munkát, hogy annyi vándorlás, éhezés, és feleségének alig a legújabb , immár harmadik gyermek megszülése után bekövetkezett halála feletti aggodalom, és bánat után kicsit megpihenhessen, és valóra válthassa a Nagy Álmot! Új szerelemre is lel Ilona személyében, ám ez a kapcsolat nem felhőtlen, mivel saját nagyobbik fia, Alfréd gyűlöli a nőt, és fiát, János fia Jánost. Féltékeny Jancsira, mert az Isten áldotta tehetséges kőfaragó, akinek kezei közül remekművek születnek, ő pedig bár elég jó kőműves, sosem lesz olyan jó, mint Jancsi. És ráadásul Ilonát tartja felelősnek anyja haláláért, mivel boszorkánynak tartja. A történelmi szál Jancsi apjának halálával kerül a történetbe, akit ártatlanul ítéltek halálra, és égettek meg, csak azért, hogy elrejtsék egy szándékos királygyilkosság égbekiáltó bűnét, melyet Anglia jelenlegi királya I. István rendelt meg, és az akkori érsek, Waleran Bigod hajtott végre, segítőtársaival, a Hamleigh-ekkel együtt, és amelynek Cherbourg-i János, János fia János apja szemtanúja volt. A történet egy másik igazán jól megformált karaktere Fülöp perjel, aki a kingsbridge-i kolostor vezetőjévé válik. Törekszik a jóra, szöges ellentétben Waleran érsekkel, aki viszont bármi áron, a gyilkosságtól sem riadva vissza, felfelé törekszik az egyházi ranglétrán. Hite Istenben alapvetően kiemeli őt a környező egyházi személyiségek közül, ő nem törekszik semmiféle méltóságra. Őt felemelik cselekedetei alapján. "Mert a hit cselekedetek nélkül halott!" Biblia Jakab levél 2.17. Azok pedig, akik uralomra törnek, és gonoszsággal mérgezett szívüket a hatalomvágy hajtja, a shiring-i Hamlegh-család, szintén igazi élő karakterek. Az apa buta, az anya rideg, számító nőszemély, akit beteges, vérfertőző viszony fűz fiához, aki viszont a középkori Anglia első pszichopata sorozatgyilkosa is lehetett volna, ha akkoriban nem lett volna természetes dolog az öldöklés! Na, azt hiszem, figyelemfelkeltésnek ennyi elég is volt most! Olvassátok el! Megéri a csuklófárasztást, mivel nem vékony könyvről van szó! A régi borítót szándékosan választottam, mivel úgy éreztem, hogy jobban megfogalmazódik benne a lényeg, mint az új, számomra semlegesnek tűnőben! Kellemes további szombat délutánt! :D

Ui: Kis híján elfelejtettem! Készült ebből a remekműből egy 8 részes minisorozat! Érdemes megnézni! Kb.75 - 80 %-ban hozta a könyvet, ami azért az "olvasd el - nézd meg!" kategóriában nem is rossz arány! :)

Ken Kesey: Száll A Kakukk Fészkére

Helló mindenki!

   Úgy gondoltam, ez a vasárnapi nap pont megfelelő a könyvespolcomon való böngészgetéshez! Mármint általában a vasárnapok! Ilyenkor délután, - az elfogyasztott ebéd után -, jó is egy kicsit ejtőzni, nem? Főleg ha az ember ezt egy arra érdemes olvasnivalóval fűszerezi! Ami most a kezembe akadt a könyvespolcomról, az egy régi-régi kedvencem, Ken Kesey: Száll A Kakukk Fészkére. Nem is tudom, hányszor olvastam már újra, de mégis mindig simán végig tudom olvasni, mintha akkor vettem volna először a kezembe! A történet egy elmegyógyintézetben játszódik, ami már alapból is felkelti, felkeltheti az olvasó kíváncsiságát. Az ábrázolt karakterek közel hozzák hozzánk, szinte személyessé teszi ezeket a szerencsétlen sorsú figurákat, akik itt sínylődnek egy zsarnokoskodó, visszautasítást nem tűrő, saját magát kissé túlértékelő főorvosnő kezei alatt. A történetet első szám első személyben egy némának tartott, hatalmas termetű indiánszármazású férfi beszéli el, Bromden, aki véletlenül sem annyira sült bolond, mint amilyennek tartják, bár nem véletlenül van ott, ahol van, azért neki is meg van a maga problémája. Miközben söpröget, készségesen elvégzi az intézetben fellelhető, összes házimunkát, a háttérbe húzódik, hogy lehetőleg minél észrevehetetlenebbé váljon, s így mindent részletekbe menően meg tud figyelni. Óriási termete ellenére, ez sikerül is neki. Ebbe a társaságba szinte elemi erővel robban be az új ápolt, McMurphy, egy szélhámos, aki, hogy elkerülje a börtönt, elmebetegnek tetteti magát. És vele együtt megérkezik a felfordulás az eddig visszahúzódott csigaházban élő ápoltak közé. McMurphy-nek lét-eleme a lázadás, és nem tűr semmilyen felsőbb hatalmat. Így elkerülhetetlen az összeütközése a Főnénivel, ahogy az ápoltak a zsarnok doktornőt, Miss Ratched-et nevezik. És nem elég, hogy ő maga lázad, egy kis idő múlva ráveszi az ápoltakat is, hogy az unalmas hétköznapokat megtörve, elviselhetőbbé tegye a légkört az intézetben! Póker partikat szervez, lebeszéli némelyik társát, hogy szedje a gyógyszerét. A Főnéni egyre dühödtebben figyeli, ahogy McMurphy kiragadja az úgynevezett hatalmát a kezei közül, és felbolygatja, először csak passzív, majd egyre aktívabb ellenállásra buzdítja az eddig kezes báránynak tartott csoportját, hogy álljanak ki vele szemben.  Azt hiszem, sejthető, hogy jó vége ennek nem lesz, de a többit természetesen nem árulom el. Remélem, ennyi kis bevezető elég volt ahhoz, hogy kedvet kapjatok hozzá! És szintén ajánlani tudom csak a film adaptációt is, melynek főszerepében, egész pontosan McMurphy szerepében, Jack Nicholson emeli magasra a lécet színész társai előtt! Kellemes vasárnap délutáni olvasgatást kívánok nektek! :D

Cormack McCarthy: Az Út

  


   Úgy terveztem, hogy nem tartok sorrendet, hanem ahogy esik, úgy puffan alapon, ami a kezem ügyébe kerül, azt kapom elő, és arról beszélek, azaz írok! Igazából esélytelen is lenne bármilyen rangsorolás, mivel ezek a művek mind másért, és másért tetszenek! Krisztián barátomtól kaptam kölcsön nem régen Cormack McCarthy könyvét, mely viszonylagos vékonysága ellenére roppant fajsúlyos mű, és 2007.-ben elnyerte a Pulitzer-díjat, hozzáteszem, megérdemelten! A sztori kissé meredek, ám annál sötétebb! Egy utópia a harmadik világégés után életben maradtak küzdelmes mindennapjairól. Egy apa, és kisfia vág keresztül a kipusztult világon, hogy megkeressék és megtalálják azt a legkevesebb dolgot, ami megmaradt, az emberiesség halvány szikráját kutatják. Embertelen körülmények között kénytelenek vándorolni, állandó éhségtől hajtva, fázva, reszketve, állandó rettegéstől űzve a kannibalizmus szintjére visszasüllyedt "emberi" miliőben, egy bevásárlókocsiban tolva csekélyke vagyonukat, miközben hamu hull az égből! Az anya elhagyta őket, öngyilkosságba menekült. Szinte nem is lehet érteni, ezek után az apa honnan vette az energiát, hogy ne adja fel! Nem lehet érteni, és mégis lehet! A saját fia iránt érzett szeretetéből, és a reményből, hogy egyszer még jobbra fordulhatnak a dolgok, és egy jobb világban egy fényesebb jövő várhat a fiúra, és ha rajta múlik, tűzön - vason át eljuttatja oda a fiát. A végét nem mondom el, mert az nem volna ildomos! Csak annyit, hogy nekem kb. három óra hossza kellett, hogy átrágjam magam a hozzávetőlegesen 280 oldalon! Se pisi, se cigi, semmi más szükséglet nem tudott felállítani a karos-székből, hogy félretegyem akárcsak egy pillanatra is, míg ki nem végeztem! Alapmű! Olyannyira, hogy az óta filmen is láttam már, és mondhatom, remekül sikerült DVD-re hegeszteni! A könyvet pedig minap az egyik könyvesboltban meg is vettem, így a közeljövőben Krisztián barátom visszakaphatja a saját példányát! :D
   Remélem, sikerült kedvet csinálnom egy jó kis vasárnap délutáni olvasgatáshoz! Ez volt a nem is igen titkolt cél!

Az én könyvespolcom

Helló mindenki!

   Amikor a Nemde-bárban az eddigi utolsó bejegyzésemet tettem a könyvtár látogatásról, rájöttem, hogy kell készítenem egy másik blogot, mert ott nem fog elférni a kedvenc könyveimről írt bejegyzések tömkelege, és nem is igazán passzol egy füstös, félhomályos virtuális kocsmához a kultúra iránti olthatatlan szomj! Oda más típusú szomjúság való! Ezért hoztam létre ezt a másik blogot, hogy legyen egy megfelelő hely, ahol megoszthatom veletek a gondolataimat az általam alapműveknek tartott művekről, amelyeknek szerintem ott van a helye a könyvespolcokon!  Megállok a polc előtt, leemelek egy-egy kötetet, belelapozgatok, és megpróbálok pár mondatban kedvet ébreszteni ezekhez az igazán jó olvasmányokhoz, melyek számomra, az életemre nézve meghatározóak voltak. Ez tehát az én könyvespolcom, erről szól a történet! :D