Ken Kesey: Száll A Kakukk Fészkére

Helló mindenki!

   Úgy gondoltam, ez a vasárnapi nap pont megfelelő a könyvespolcomon való böngészgetéshez! Mármint általában a vasárnapok! Ilyenkor délután, - az elfogyasztott ebéd után -, jó is egy kicsit ejtőzni, nem? Főleg ha az ember ezt egy arra érdemes olvasnivalóval fűszerezi! Ami most a kezembe akadt a könyvespolcomról, az egy régi-régi kedvencem, Ken Kesey: Száll A Kakukk Fészkére. Nem is tudom, hányszor olvastam már újra, de mégis mindig simán végig tudom olvasni, mintha akkor vettem volna először a kezembe! A történet egy elmegyógyintézetben játszódik, ami már alapból is felkelti, felkeltheti az olvasó kíváncsiságát. Az ábrázolt karakterek közel hozzák hozzánk, szinte személyessé teszi ezeket a szerencsétlen sorsú figurákat, akik itt sínylődnek egy zsarnokoskodó, visszautasítást nem tűrő, saját magát kissé túlértékelő főorvosnő kezei alatt. A történetet első szám első személyben egy némának tartott, hatalmas termetű indiánszármazású férfi beszéli el, Bromden, aki véletlenül sem annyira sült bolond, mint amilyennek tartják, bár nem véletlenül van ott, ahol van, azért neki is meg van a maga problémája. Miközben söpröget, készségesen elvégzi az intézetben fellelhető, összes házimunkát, a háttérbe húzódik, hogy lehetőleg minél észrevehetetlenebbé váljon, s így mindent részletekbe menően meg tud figyelni. Óriási termete ellenére, ez sikerül is neki. Ebbe a társaságba szinte elemi erővel robban be az új ápolt, McMurphy, egy szélhámos, aki, hogy elkerülje a börtönt, elmebetegnek tetteti magát. És vele együtt megérkezik a felfordulás az eddig visszahúzódott csigaházban élő ápoltak közé. McMurphy-nek lét-eleme a lázadás, és nem tűr semmilyen felsőbb hatalmat. Így elkerülhetetlen az összeütközése a Főnénivel, ahogy az ápoltak a zsarnok doktornőt, Miss Ratched-et nevezik. És nem elég, hogy ő maga lázad, egy kis idő múlva ráveszi az ápoltakat is, hogy az unalmas hétköznapokat megtörve, elviselhetőbbé tegye a légkört az intézetben! Póker partikat szervez, lebeszéli némelyik társát, hogy szedje a gyógyszerét. A Főnéni egyre dühödtebben figyeli, ahogy McMurphy kiragadja az úgynevezett hatalmát a kezei közül, és felbolygatja, először csak passzív, majd egyre aktívabb ellenállásra buzdítja az eddig kezes báránynak tartott csoportját, hogy álljanak ki vele szemben.  Azt hiszem, sejthető, hogy jó vége ennek nem lesz, de a többit természetesen nem árulom el. Remélem, ennyi kis bevezető elég volt ahhoz, hogy kedvet kapjatok hozzá! És szintén ajánlani tudom csak a film adaptációt is, melynek főszerepében, egész pontosan McMurphy szerepében, Jack Nicholson emeli magasra a lécet színész társai előtt! Kellemes vasárnap délutáni olvasgatást kívánok nektek! :D